Aaand finally is came out! I don’t know what I say, so.. That’s fucking good. >_< This guys.. I'm really like you all. Thank you.
vol. 15) Tears don’t fall down.
•Május 3, 2012 • HoszzászólásKetten. A kulcsszó a ketten lett. Bár igazából a szomorú tény az, hogy eddig is csak ez volt. Kettő, csak mi ketten. Ketten sétálunk, kézenfogva, szorosan fogva egymás kezét és várunk. Csodára? Nem. Több kézre.
Megpróbáltatásokon estem keresztül, amiket hellyel-közzel biztos lábakkal a talajon vettem. Lehet, hogy inogtam, de talpon maradtam. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elessek, az sajnos túl sok mindennel járna együtt. S bár tanult vagyok, még sok mindent kell megtanulnom … én sem tudok sajnos mindent. Éppen ezért kell megtennem minden tőlem telhetőt – minden ügyben.
【・・・・・・・・・】
Fáradt vagyok. Nem tudom kifejezni, hogy mennyire is. Rengeteg mindent kellett az elmúlt hónapokban véghez vinnem, és rettentő mód belefáradtam. Mind testileg, mind lelkileg. De tovább kell csinálnom, tovább, tovább és még annál is jobban – tudatnom kell magammal, hogy élek és ez tökéletes arra nézve, hogy bizonyítsam a létezésemet.
Össze vagyok törve lelkileg. Azt hiszem hatalmas hibát követtem el. *nevet*
Magamévá akartam tenni egy még meg nem érett, gyönyörű gránátalmát. Minden áron én akartam a kezeimbe venni és óvatosan, biztonságban vigyázni rá, felnevelni. Tudtam, hogy másoknak is fáj rá a foguk, hogy meg akarják szerezni előlem. Sikerült. Elvették tőlem és nem tehettem ellene semmit sem. A saját könnyeim folytogatnak, elszorítják a levegőt a tüdőmből, pedig teljes torkomból ordítok.
Ordítom a nevét, de nem hallja. Egy jó ideig nem is fogja.
A saját kezemet fogva kerültem vissza a mocskosul fényes sötétségbe, ahol összeszedhetem letört darabjaimat.
“This battered room I’ve seen before
The broken bones, they heal no more (no more)
With my last breath I’m choking
Will this ever end? I’m hoping
My world is over one more time!”
京
vol. 14) Hear the silence.
•Április 21, 2012 • Hoszzászólás
I’m don’t write a long time ago. Just in time.
I think I ended a relationship. And what I think about it? I feel free myself, feel better than ever! Yet here is a minor problem… That I think I prefer shouldn’t share with others.
I choose direct that life in which objections can’t be relied upon. I wished the paperdragon life in which I don’t have to live with others, don’t have to depends or rely others – in which I doesn’t belong to anyone, no one I stick and in which nobody is waiting back home… and I contradict myself.
The reality dosn’t really make sense. The things, that I was thinking of, the spectacle that unfolds in front of me, and the cigarette, that I hold in my hand doesn’t make any sense. I have the feeling as if I were somewhere else and from watching myself. I can’t believe anything, anyone. I can’t feel anything…
.. I’m conscious of my life, only when I feel pain inside.
京
vol. 13) From the ocean.
•Március 25, 2012 • HoszzászólásI’ll tell you a story which is end has not yet been completed.
There was a living. Life is believed that all is well with him, that there are no obstructions in his way. But after a while, he began to feel sick, coughing, had a headache and slowly began to fade. It didn’t take seriously, and continued the daily activities. But a little more time after, he completely suppressed by the disease and forced to bed. Became terminally ill, but not paying attention to the small signals, he isn’t interested in anything – is therefore that he still in bed, resting and waiting. To what? To heal or to die out? He don’t know.
You know I’m heavy days after and it seems to be these times getting heavier. I don’t know what tomorrow brings – and I don’t want to know. But I am sure that is more difficult tasks waiting for me.
Give me water!
京
vol. 11) 私は戻ってきた！
•Március 11, 2012 • Hoszzászólás私はそれが休暇から家に帰るために十分な長さだと思います。ホーム、あなたは家と呼ばれるかもしれないが、私は安全に感じることはありません。
